MENÜ

Pirolízis

A hőbontás (pirolízis) a szerves anyagú hulladék megfelelően kialakított reaktorban, hő hatására, oxigénszegény vagy oxigénmentes közegben szabályozott körülmények között bekövetkező kémiai lebontása. A hőbontás során a szerves hulladékból különböző termékek keletkeznek: pirolízisgáz: folyékony termék (olaj, kátrány, szerves savakat tartalmazó bomlási víz); szilárd végtermék keletkeznek. (pirolíziskoksz). Ezek összetétele, aránya és mennyisége a kezelt hulladék összetételétől, a reaktor üzemi viszonyaitól és szerkezeti megoldásától függ. A hőbontás többféle hőmérsékleten végezhető: 

• kis- és középhőmérsékletű eljárások (450-600 °C); 

• nagy hőmérsékletű eljárások (800-1100 °C); 

• nagy hőmérsékletű salakolvasztások eljárások (≺1200 °C). 

 

• A pirolízis során keletkező végtermék elsősorban energiahordozóként (fűtőgáz, tüzelőolaj, koksz), ritkábban vegyipari másodnyersanyagként

(pl. a gázterméket szintézisgázzá konvertálva metanol előállításához) és esetenként egyéb célokra (talajjavítás szilárd, szénben dús maradékkal; fakonzerválás vizes      maradékkal; granulált salakolvadék építőipari adalékanyagként stb.) hasznosítható. 

• A pirolízis során döntőek a kémiai átalakulás reakciófeltételei 

• hőmérséklet; • felfűtési idő és a reakcióidő; 

• szemcse-, ill. darabnagyság; 

• átkeveredés mértéke, hatékonysága. 

• A végtermék összetételének és részarányának alapvető meghatározója a hőmérséklet: alkalmazott hőmérséklettartomány         általában 450–550 °C. 

• A reaktorok a fűtési mód szerint lehetnek: 

• közvetett (reaktorfalon keresztül, ill. cirkulációs közeg segítségével) és 

• közvetlen fűtési megoldásúak. 

• A pirolízis előnyei: 

• a szilárd maradékok vízfürdős leválasztást követően különbözőképpen feldolgozhatók; 

• keletkeznek értékesíthető alifás és aromás szénhidrogének; 

• légszennyező hatása jelentősen kisebb, mint a hulladékégetésé. 

• A pirolízis hátrányai: • fokozott anyag-előkészítési igény; 

• a kisebb hőmérsékletű eljárásokban a gáztisztítás összetettebb és komplikáltabb; 

• az ennek során keletkező, többnyire erősen szennyezett mosóvizet is komplex módon tisztítani kell; 

• az égetéshez képest nagyobb a lehetősége a nehezen bomló, nem tökéletes égéstermékek képződésének; 

• a települési és az egészségügyi veszélyes hulladékkezelésben „áttörés” a reduktív és oxidatív eljárás soros összekapcsolása,       folyamatirányítási rendszerek kifejlesztése és alkalmazása. 

▪ A 4 legjellemzőbb pirolízis technológia 

 

1. Siemens eljárás 

• Ez az eljárás a pirolízis és az azt követő nagy hőmérsékletű égetés kombinációja. 

• A 150–200 mm-re aprított szilárd települési és ipari hulladékot 450–500 °C hőmérsékleten pirolizálják. 

• Az így előállított pirolízisgázokat további kezelés nélkül közvetlenül a nagy hőmérsékletű (kb. 1300 °C) égetőkamrába               vezetik. 

• A szilárd pirolízismaradékot rostálják, a fémeket leválasztják. A tapasztalat szerint az 5 mm-nél kisebb részek gyakorlatilag        az egész izzítási kokszot tartalmazzák. 

• Ezt megőrlik és szintén a nagy hőmérsékletű égetőkamrába vezetik. 

• A hőhasznosítást követően (gőz-, ill. áramtermelés) a füstgázt a hulladékégetőkhöz hasonló komplex rendszerben tisztítják. 

• A salakolvadékot vízfürdős hűtést követően tárolják ki. 

• Az eljárás előnye, hogy a hagyományos égetéssel szemben, a gáz és a finomra őrölt pirolíziskoksz elégetése az                        égetőkamrában alacsony (20–30%) légfelesleggel történik. 

 

2. Lurgi eljárás 

• A pirolizis ezen technológiája az előzőtől főként az elülső, termikus feltáró egységben különbözik, ahol cirkuláló fluid ágyas         kemencét alkalmaznak. 

• A pirolízishez szükséges energiát a gáz és a pirolíziskoksz részleges elégetésével biztosítják, a fluid ágy tehát önálló                  elgázosítóként működik. 

• A keringtetett fluidizáló közeget olyan fűtőágy felett vezetik, amelyben a hőhasznosító kazánban előállított gőzt túlhevítik          (hatásfoknövelés). 

• A fűtőágyat az égetési levegővel fluidizálják és így az égetés véggáza nem okoz klórkorróziót. A gáz-és szilárd szén                   kiégetése, valamint a véggáz tisztítása az előző eljáráshoz hasonló. 

 

3. Noell-féle eljárás 

• Ennél a technológiánál a szilárd hulladék termikus feltárása közvetetten fűtött forgódobos reaktorban, aprítás után, 450–550 °C-on történik. 

• A pirolízis kokszot szárazon hűtik, a fémtartalmát leválasztják, majd őrlést követően az áramlásos rendszerű elgázosító reaktorba vezetik. 

• A pirolízisgázokat gyors hűtéssel hűtik, a kondenzálható szénhidrogéneket leválasztják és szintén a reaktorba vezetik. 

• A pirolízis összes maradékanyaga elgázosításra kerül. Az áramlásos gázosítóban oxigén felhasználásával parciális oxidáció megy végbe,salakolvasztási hőmérsékleten, 2–35 bar túlnyomás mellett. 

• A véggázt hűtik, tisztítják. A hűtővízzel előtisztított gáz alacsony hőmérsékletű gőzhasznosítás mellett hűl le és a gáztisztító berendezésben szabadul meg a kéntartalmától, a kinyert elemi kén értékesíthető. A szilárd olvadék vízfürdőben kerül lehűtésre és további hasznosításra. 

• A gáztisztító szennyvize a nyers gáz szennyezéseinek nagy részét tartalmazza, ezért az oldott gázoktól és szilárd részektől elválasztják, elgőzölik. 

• A további gázhűtésből származó vizes kondenzátumot a gázmosóban újra felhasználják. A gáztisztításból különböző célra hasznosítható tisztított gázt nyernek. 

 

4. Termoselkt-eljárás 

• Ezt a technológiát alapvetően a szilárd települési és ipari hulladékok kezelésére dolgozták ki. A települési hulladék előkezelés (aprítás) nélkül feldolgozható a berendezésben. 

• A technológia lépései a következők: a hulladék tömörítése, mely a hulladék heterogén összetétele miatt szükséges. Ezt követi a pirolízis (gáztalanítás, a levegő kizárása és állandó nyomás mellett, közvetetten fűtött pirolizáló csatornában kigázosítás vagy pirolízis 500–600 °C hőmérsékleten). Az utolsó lépés az elgázosítás, nagy hőmérsékletű égetés (elgázosítás tiszta oxigénnel 1200 °C hőmérséklet feletti tartományban) 

• A megolvadt szervetlen alkotórészek homogenizálva, stabil vegyületekben kötődnek meg, amelynek további hasznosítása kedvező (építési és kohászati alapanyag). 

• A nagy hőmérsékletű elgázosítás során valamennyi szerves anyag elbomlik, a képződő szintézisgáz lényegében hidrogénből, szén-monoxidból és vízgőzből tevődik össze, kis mennyiségű szilárd és gáznemű szennyező tartalommal. 

 

Asztali nézet